A tegnap esti választási eredmények sokunkban megdöbbenést okoztak. A rengeteg munka és szervezés valóban ennyire volt elegendő? Be kell látnunk, vannak, akik jobban felmérték a helyzetet és a cél érdekében mindent elkövettek a sikerért.

Ma újra felkelt a nap és az élet megy tovább, a csatát elvesztettük, de a háborút még megnyerhetjük. Ehhez alapos, önkritikus értékelésre és azután újratervezésre van szükség. Minden helyzet tanulsággal szolgál, minden akadályon túljutás megerősít. Pedig egyetlen alapvetés választ ad a kialakult helyzetre; az emberi túlélés első és legfontosabb ösztöne a biztonság, mely az ösztönpiramis alján található. Be kell látni, a magyar nép létbizonytalanság érzete kritikus és bármi áron megerősítést kíván. Ez pedig azt jelenti, hogy nagy baj van, nincs biztonság, kapaszkodóra van szükség. Ezt a támaszt pedig csakis egy stabil erő tudja megadni, szemben az egymással civódó, megbékélést nem találó politikusokkal. Az igazi kérdés az, hogy ki és hogyan teremti meg a vágyott, valódi biztonságot a jövőben úgy, hogy közben egy szinttel feljebb, a „szeretet és összetartozás” állapotába léphessen az egész társadalom.

Fejet kell hajtanunk a magyar állampolgárok többségének döntése előtt, és el kell fogadnunk, hogy nem hagyhatók ki lépcsőfokok a mindenki számára elérendő „önmegvalósítás és kiteljesedés” világához vezető úton.

A választási eredmény legfontosabb tanulsága és következménye, hogy sokkal több a teendő, mint amit eddig láttunk és folytatnunk kell a munkát, Magunkért és Egymásért!

Weith Katalin