Fogy a magyar lakosság, nem szülnek a nők, minden második házasság válással végződik, egyre több a szingli, a férfiak jelentős része munkanélküli, nő a nemek közti egyenlőtlenség stb… Ezek a társadalmi gender problémáink dióhéjban. Van teendő bőven ezen a területen (is), hiszen jelentős átalakuláson megy át napjainkban a férfiak és nők szerepvállalása világszerte. A kormány mégis úgy látja, minek egyáltalán az egész gender kérdés. Egyszerűen töröljük el a témát úgy, ahogy van, akkor megszűnik minden ezzel kapcsolatos probléma, és egyébként is, egyszerűen szüljenek a nők és kész.

A genderrel kapcsolatos kutatások és tevékenységek több tudományterületen elterjedtek, így még inkább érthetetlen a felvetés, hiszen mi fog történni azzal a több ezer férfival és nővel, akiknek a munkája a nemek társadalmi szerepvállalásához kötődik.

Az elmúlt években több irreálisnak tűnő intézkedés ütötte fel a fejét, ami annyira nonszensz, hogy elgondolkodtató, talán mégsem véletlen, hiszen jelentős hasonlóság ismerhető fel a metódusokban. A gender téma mém-ként terjedt az utóbbi időben, kapcsolva a fogalmat a CEU-hoz, mint ennek a mételynek a melegágya. A CEU botrány megosztotta a társadalmat, a jelenlegi szürreális felvetés pedig továbbgörgeti a jól bevált feszültségkeltést, amivel ismét egymásnak ugrasztja a liberális és nemzeti értékeket képviselő véleményformálókat és követőiket. A sorosozás folytatódik, csak most átkereszteltük genderezésre…

Mikor fogunk fölülemelkedni az eltorzult ellenségképzésen és átgondolni, hogyan teremthetünk egységes, erős nemzetet? A hatalomgyakorlás művészete a valódi értékteremtésben rejlik, ahol férfiak és nők egymás iránti tisztelete szabadon választott és nem elvárás alapon történik. “Dum spiro, spero!” (Amíg élek, remélek!)

Weith Katalin