Nagy érdeklődéssel hallgattam ma Orbán Viktor idei beszédét élő közvetítésben Tusványosról. Már Tőkés László ironikus bevezetője fokozta a várakozást és azt sugallta, hogy nem mindennapi miniszterelnöki előadás fog következni. Így is lett, elismerés a szövegíróknak és a remek retorikának, itt nem volt mellébeszélés.

Kristálytisztán meghatározásra került a politikai irányvonal, a kulturális irányultság, a vallási hovatartozás, a külpolitikai törésvonal és a biztonságpolitikai miheztartás. Nem kisebb léptékű célkitűzések hangzottak el, melyet 2030-ra kíván a jelenlegi nemzeti kormány megvalósítani, minthogy újjáépítjük a Kárpát-medencét, felépítjük Közép-Európa gazdaságát, az EU legversenyképesebb öt országa közé fogunk tartozni és megteremtjük az energiafüggetlenségünket. Őszintén, lebilincselő volt hallgatni és kicsit elrévedni a szép jövőbe. Azonban az álomkép néhány perc elteltével oszlani kezdett és ismét két lábbal álltam a földön hallgatva a folytatást, melyből világosan kiderült; Erdély a magyarság része volt, van és lesz, eljött az idő, hogy figyelő tekintetünket Kínára emeljük, az Európai unió szedje össze magát, a liberális elit pedig készüljön a távozásra, “mert jövünk MI”. A globalizációnak befellegzett, Ukrajna ne erőlködjön, hiszen Oroszországgal nem érdemes ujjat húzni, minden elismerés Törökországnak és Izraelnek, miközben felépítjük a saját haderőnket, hogy ne szoruljunk a NATO-ra. Kereszténydemokráciát építünk és kész, aki velünk van, az nincs ellenünk..., aki nincs velünk, az nem számít...

Annyira szeretnék egy olyan Orbán Viktort, nevezzék bárhogy, aki valódi példakép, mert számára minden állampolgár egyformán fontos. Aki nemcsak a külpolitikáról beszél, hanem rólunk is, olyan Magyarországról, ahol nincs informális kirekesztés és MINDENKI a MI része. Jó lenne végre az egész megosztó politikát meghaladó szellemiség, amiben az érték az EGYÜTT, a TISZTELET és a SZERETET. Ez egyszerűen csak EMBERI, ahogy mindnyájan azok vagyunk és azok is akarunk maradni itt a Kárpát-medencében 2030-ig és azután is... mindörökké...

Weith Katalin