Ma egy ismerősömmel beszélgettem, akit letaglózott a választás eredménye. Ez már nem meglepő, hiszen a csapból is ez folyik, de mondott még egy érdekes dolgot; a szülei olyan letargiába estek, hogy megfogadták, soha többet nem mennek szavazni. Ez az igazi vesztesége ennek a választásnak.

Az elmúlt évek másról sem szóltak, mint a fotelban ülő, kisujját nem mozdító, „nyájat alkotó” magyar állampolgárokról. Aztán tessék, minderre rácáfoltak az emberek, olyan tömegesen mozdultak meg és mentek el szavazni, hogy a választási helyszínek alig tudtak megbirkózni a feladattal. Komolyan elhitték, hogy fontosak és felelősséget vállalva dönthetnek a saját életükről. Aztán jött a hideg zuhany, az arculcsapás; fölösleges volt, ...

Hóban, fagyban, sárban gyűjtünk... Napi 8-10 óra kemény fizikai és mentális munka, aki nem hiszi, bárhol kipróbálhatja. Az egész országot ellepték az ajánlásgyűjtő képviselőjelöltek, és még további egy hétig van lehetőség az 500 érvényes aláírás összegyűjtésére. Közben a kisebb városok központi helyein véletlenszerű képviselő-találkozók szerveződnek, hisz ott érdemes gyűjteni, ahol a legtöbb ember megfordul. Odalépünk egymáshoz, váltunk pár szót, a ritka kivételtől eltekintve, még ajánlást is adunk egymásnak. Igazán bajtársi a hangulat, míg meg nem jelennek a biztonsági őrök vagy a rendőrök, hogy átadják a vezetőik utasítását, bizony itt sem lehetünk, mert ez is magánterület. Ugyan nem tudom, kinek okozunk ...